A helyzet fokozódik - hát a m - Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata,Nagy Imre,Nemzetközi Valutaalap,Világkereskedelmi Szövetség,Európai Unió,Werner Schiffauer,Mindszenty József,Norbert Blüm,Popovits János,Felvidéki Polgár Info, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A helyzet fokozódik - hát a m

2008-03-04 21:23:53, kedd

	A helyzet fokozódik - hát a magyar gazdaságban? A helyzet fokozódik Az utolsó három év gazdasági fellendülése ellenére Németországban a dolgozóknál, alkalmazottaknál 3,5 % -os bérszínvonal csökkenés állapítható meg. (Hírforrás: AOL/Welt-online, 08.II.04.) Kik profitálhattak hát? Ki mások, mint a a tőkét biztosítók, a befektetők és a neoliberális társadalom élcsapata, a spekulánsok?! Ha a szociális polarizáció tagadhatatlanul folytatódik az "erőseknél", akkor a kiszolgáltatottaknál, így Magyarországon is, hatványozódni fog. Rohan az idő, eredménytelenül, s a hat évvel ezelőtti észrevételezéseim mintha ma születtek volna: Munka és hátsó gondolatok München, 2002. XII. ,,A munka nemesít“ Régóta él így a köztudatban. Ma is elfogadható. A munka szociális megbecsülését senki nem vonhatja kétségbe. Minden nép nyelvében létező, pozitív közmondások sora, mint ,,Aki nem dolgozik, az ne is egyék!“ is erre utal. Nem mindegy, hogy egzisztenciánk e biztosítéka milyen körülmények közepette valósul meg. A tudomány, a közgazdaságtan szemszögéből semlegesen közelíhetjük meg az ősrégi társadalmi képződményt: termelési tényezők. - A munka a belőle levezetett másik tényezővel, a tőkével, valamint a természetből nyert nyersanyagokkal együtt a termelésre vonatkoztatva egymással kombinálódnak. Mielőtt valaki munkához lát, ajánlatos, hogy előtte használja az eszét, s egyéni érdekeit és etikáját előzetesen a társadaloméval egyeztetve fogjon csak hozzá. Hiszen a munka függőségi viszony. Ezért fogalma sokunkban hátsó gondolatokat kelthet. Egyrészt pozitív értelemben, lelkiismeretileg. Hiszen végzése közben rendkívüli önfegyelemre van szükségünk hajlamainkra vonatkozólag, mint például: ,,Úgy kell a munkához hozzáállni, hogy mások is hozzáférhessenek“ elkerülése végett. - Másrészt keserű tapasztalatok alapján vagy éberségből, saját kiszolgáltatottságunk esetleges fokozódá-sa miatt. Nyugaton egyre kevesebb lesz belőle, ezért erősödik az egyén és a közösségek tudatos és tudat alatti érzékeny-sége a munka értelmével, intenzitásával és díjazásával illetve a meglévő lehetőségek elosztásával kapcsolatban. Nemzetkö-zileg két nagy csoport öszeegyeztethetelennek tűnő felfogása befolyásolja a társadalmak fejlődését: -A gazdag ipari országok közvéleménye a gazdasági növekedés alakulásán méri társadalma fejlődését, míg a szegény, felzárkozni kívánó országok az ,,igazságos nemzetközi rend“, azaz: igazságos elosztást garantáló gazdasági modell ígényét hangsúlyozzák. A tőke termelési tényező -előjogú gazdasági rend irányító rétege a gazdasági növekedést fanatizálja, ami kizárja számára egy objektíve ,,jobb“, alternatív modell halvány esélyét, elképzelését. A ,,kapitalista“ helyesebben neoliberális gazdasági alapmodell változatlan egyeduralma, az önérdekű szakszervezeti és a kétségbeesett állami elosztás-szabályozás ellenére minden társadalmon belűl és az országok között tovább fokozza a szociális polarizációt. Reménytelen kiszolgáltatottságnak (ez esetben a munkaerőpiac nemzetállami-demokratikus ellenőrizhetetlenségének) ter-rorizmus a következménye. Ennek fundamentumát, az egzisztenciális kiszolgáltatottságunkat tán nem az észrevétlen, leple-zett erőszak és a terror egy másik fajtája, a neoliberális globalizáció serkentette “ új világrend“ -re törekvés hozná létre? -Fegyveres erőszakkal ez a konfliktus egyik oldalról sem orvosolható. Közgondolkodás fejlesztéssel, dialógusokkal esetleg. Vezető közgazdászaink jelenleg ugyan nem tanúsíthatják, de a közgazdaságtannak igenis feladata a munka és a tőke termelési tényezők közötti egyenrangúságnak, csoportjaik igazságos osztozkodásának a vizsgálata. Az államhatalom tagolódása következtében ennek fontos, ellenőrző feladata az igazságszolgáltatásra és eszközeire hárul. A szociális igazságosság megvalósítása pedig a politika és a társadalom szociális intézményeinek a célja. - Nem másnak, mint az alkotmány és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemének az érvényre juttatásával. A kis népek szabadságharcai népakaratot felyeznek ki: a szabadságjogoknak elsőbbséget kellene élvezniök az un. szociális jogokkal szemben! Az utóbbiak lényegében csupán alamizsna odavetést, elodázó megoldást jelentettek mindig is. - Emlékeztetőül: a nyugati nagyhatalmak az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata elfogadásakor (1948.december 10.) a szovjet tömbbel szemben még a szabadságjogok prioritását hírdették! Gyökeres, alapvető változás ebben a klasszikus problémában csak akkor következhet be, ha a nemzetközi politikában igazi, humanista-értelmiségi álláspont érvényesülne. Ennek következtében a tőke-előjogú gazdasági rend szabályozható (hiszen emberek alkották), és a felbomlóban lévő demokratikus rend még harmonizálodhatna. A fentiek szerint az új gazdasági modell igénye adott, kivitelezése új politikai feladat. Nem más ez egyszerűbben kifejezve, mint: - Belátó, erőszakmentes egyenrangúsítás. Az önrendelkezési jogok elnyerése! - Alapvető rendszerváltozás?! Lehetséges egy erőszakmentes folyamat, amikor az orosz kormányzat ugyanúgy bánik a csecsenekkel, mint 1956 -ban Magyarországgal járt el? Avagy, ha az USA sem az emberi jogok alapján akarja kiküszöbölni a nemzetközi terrorizmust!? - Felléphetünk-e hatásosan az egész világot behálózó a nemzetközi pénz-(tőke-előjogú) hatalommal szemben? Egyik, e témakört jól ismerő, elismert cikkíró barátom reálisan lát, de még optimista: ,,Ami a lámpavasat (a nép, a csőcselék erőszakos megnyilvánulása) illeti, én is nagyon remélem, hogy nem fog történelmi szerephez jutni. A baj csak az, hogy ez nem zárható ki. A történelemben nem egyszer fordult már elő, hogy uralkodó osztályok addig húzták a dolgokat (reformok), míg nem maradt más megoldás, mint ez. - Hát reméljük, ezúttal nem így lesz....“ Tehát a történelem ,,erőszakmentes egyenrangúsítást fölülről“ -t még sosem tanúsított. Példák ugyan voltak már rá: Nagy Imre és Dubcek ,,elkövettek volna ilyesmit“, alulról jövő nyomásnak engedve. A sorsuk ismert, így jogosak a kételyeink. Kis európai országok titkos belső, szép reményei? - A jelenlegi, megosztott magyarországi társadalomban nem következhetnek be csodák. Egyik barátom, a SZER-nek 28 évig műsorvezetője, az utolsó percig üzemi tanácstag volt. A minap így jelentkezett nálam: ,,Ez alkalommal még gyorsabban utaztam visszafelé Magyarországról. Az október 23-i évfordulón történtekről a televizióból értesültem csupán. Elriasztó képet mutatnak, egy morálisan megzavart lelkületű népről“. Magyarországi ,,Kedv, remények, Lillák, Isten véletek“ ? Globális antidemokratikus tendenciák ellen elsősorban saját társadalmainkban kezdeményezhetünk. Legutóbb személyesen próbálkoztam: - Az ügy még tavaly májusban kezdődött. A körzeti postahivatalban, ahova naponta bejárok, egy hatalmas új tábla fogadott. Az ügyfélszolgálati pult mögött tevékeny nyolc alkalmazottal szemben állították fel. Alatta egy kis asztalkánál időnként egy alkalmazott ült és a postabank ügyfeleivel foglalkozott. Ez állt a táblán: ,,Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni!“ Odamentem az egyik ügyintézőhöz. -Kedves Uram, Önök itt végzik fáradságos munkájukat és közben egész nap többször is erre a nagybetűs szövegre tévedhet a szemük. Elgondolkozott-e már a szöveg jelentésén? Ugye, azt jelenti, hogy az okosok nem munkával keresik meg a pénzüket! Megszégyenítőnek tartom munkaadójuk jelmondatát. Sőt, alkotmány-ellenesnek is. Megalázza a tisztességes munkást. Leértékeli a munkát. Még hagyján, ha azt írnák ki, hogy: - Spekuláljon,... esetleg nagy pénzt is nyerhet anélkül, hogy dolgozna!- Figyelmesen meghallgatott. Megkérdezte, hogy fogok-e más lépést is tenni ez ügyben? Azt mondtam neki: -Nem. Emberi kötelességemnek tartottam csupán, hogy felhívjam erre az Önök figyelmét! - Ebben maradtunk. Utána két hétig semmi változást sem észleltem. Azután leragasztotta valaki a ,,nem“-et egy színes kisplakáttal. Egy éven át úgy, megcsonkítottan hivalkodott a meghagyott szövegrész. Csupán a postafiók alkalmazottai és én tudtuk, hogy miért. - Nyilvánvalóan a helyi kisfőnök intézkedhetett. Az üzletpolitikát képviselő lakáj-menedzserhez az ilyen incidensekről nem juthat fel tájékoztatás. Minek is? ,,Hangulat-jelentések“ amúgy is csak formálisak lennének. Ilyen kis incidensek még nem rengetik meg a világot. Ettől még a gazdasági élet domináló, rendező elveként érvényesülő nyereségmaximálás, valamint a shareholder-elv (pénzpiac-orientáció) töretlenek maradnak. A piac, a börze szabályzó szerepének a szellemét az ilyen megnyilvánulások aligha ingathatják meg. De, merészen, határozottan felléptem kétszázéves, kapitalista reflexekkel szemben! Vagy, mint Don Quijote a szélmalmok ellen? Ezek után az összefüggéseket vizsgáltam. - Megállapíthattam, hogy a globalizáció, melynek fontos stratégiai eszközei a Nemzetközi Valutaalap (IWF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szövetség (WTO), stb. befolyása által a világban a korszerű rabszolgaság globális formája kezd észrevétlenül meghonosulni. Mielőtt feleszméltünk volna, máris megvetette a lábát. A pénz, a tőke, melyek a munka, a termelés által jöttek létre, a munka tényezővel szemben privilegizálódtak -holott például a keresztény egyházak erkölcsileg a munkát a tőke elé helyezik. A szegény ember ma sem egyenrangú a gazdag emberrel. Ezzel a társadalmi gyakorlat az egyenjogúságot visszaszorítja! Felismerhetjük: értékrendünk ellentmondásos. Az intézményesített szakszervezetek érdekvédelmi funkciójuk árnyékában csak statisztálnak az egyoldalú neoliberális globalizációhoz: A munkások kiszolgáltatottsága ,,ügyvédeik“ létjogosult-ságának feltétele! Tehát sem tőlük, sem a vállalkozások adományaival pénzelt pártoktól, képviselőiktől (,,megélhetési politikusok“-tól) nem remélhetjük a társadalmi viszonyok őszinte, alapvető megváltoztatási szándékát. A neoliberális gazdaságstratégia (immár társadalomideológia) az egyoldalú médiahatás és társadalmi elitképzés, a pártfinanszírozás módja következtében, immár a társadalmi szerződés demokratikus szellemét kiszorítva, észrevétlenül és gyakorlatilag totális (piac-) társadalomideológiává vált. Ezekkel a megállapításaimmal, persze korántsem vagyok már egyedül. Álmodozom? - Tavasszal háromezer beszélgetést folytattam erről a veszélyről az ,,utca szabad emberével“. Hétszáz szolidáris aláírást is begyűjthettem, holott ,,más égitestről való származásom“ párbeszédeim során kézenfekvő volt. Nem merjük bevallani, hogy tudatunk a fennálló szisztéma végét jelzi. - A közakarat technikáját kiütötte a tőke? Nyugaton élek. Itt a munka ma még létbiztosítási, de csökkenő lehetőség. A jövőben, az egyeduralkodó gazdasági modell mellett, tehát változatlanul alakuló globalizációban még gyengébb demokratikus befolyásom lesz rá. Alulmotíváltságunk esetén pedig majd segíteni fognak rajtunk a Hartz-Bizottságok. -,,Az >Én - R.T. Az ellentmondásos értékrendszerű EU ajtaján kopogtatnak ma a bejutáshoz, felzárkózási esély reményével Kelet- és Középeurópa országai. - Nem veszik észre, hogy felvételük emberi jogmentes-zónákat kendőző, hegemónizálandó minta-társadalmi csatlóssággal jár! A szabadságot eddig a társadalom alapértékének, a személy elidegeníthetetlen jogának véltük. - Függetlenül a munkától, hogy tud-e, akar-e dolgozni valaki egyáltalán. - Ahogy ezt a demokratikus alkotmányok szavatolják. Jól figyeljünk, mert a múlt kísért, s a jövő már jelez: - Nem hiszek a szemeimnek, a mai újságban ,,A munka szabaddá tesz “ (Arbeit macht frei) korszerű megfogalmazásával találkoztam! Az alkotmányellenes jelmondat észrevétlenül visszalopozhatott a médiákba. Ezúttal nem a nemzeti szocialisták táborából jön. A pénzvilág egyik reprezentánsa időszerűen megszabja társadalmunk alap- és irányértékét: ,,A szabadság a teljesítmény eredménye“.³ - Tehát dolgozhatunk. Nem tévedek: lassan olyan feltételek mellett, mint a kényszermunkások. Ébredezünk. - Jó reggelt, Európai Unió! - Isten hozott Benneteket, új rabszolgák?! Időszerűen a franciaországi bevándorlók lázadozásáról: ,,Az okozat valódi okai nincsenek felmutatva. Amíg a demokratikus társadalmi folyamatból való kirekesztés és munkanélküliség problémáira nem összpontosít a politika, addig újabb konfliktusok fognak bekövetkezni. A francia probléma abból áll, hogy a bevándorlóknak egyenlőséget ígértek, de azt nem váltották be.“, Prof. Werner Schiffauer: A kirekesztés lekűzdendő, S. Z., 2005. nov. 18. Ergo: Egy társadalom, amelynek értékrendje felbomlóban van, már képtelen betelepülő ,,okozottait“ (politikája előidézte népmozgások tagjait) megfelelően integrálni! “Az igazi demokrácia lelkiismereti szabadságot, a szülők jogait, a munkások szabad egyéniséggé való alakulását, a munka rabszolgaságának meg-törését írja zászlajára... Örömmel fogjuk látni, ha majd a magyar népet az emberiség e nagy törekvésének szolgálatába állítják.“(Mindszenty József, az 1945-ös választásokra) *,,Rendszerkrízisről van szó, ami nem azt jelenti, hogy a korábbi rendszer befejeződött“, LE MONDE diplomatique,“Paralizisakarás“,2002. nov. ² Norbert Blüm, 16 évig munkaügyi miniszter, a munkanélküliség megfékezésére alakult Hartz-Bizottság javaslatához, Hörzu,2002. auguszt.16. ³ ,,A szabadság a teljesítmény eredménye“, HypoVereinsbank, német óriásbanknál legrégebben szolgáló nagyfőnök, S. Z., 2002. október 26./ 27. Popovits János, München Felvidéki Polgár Info

0 komment , kategória: Általános

Címkék: lelkiismeretileg, rendszerváltozás, alkotmányellenes, kényszermunkások, ügyfélszolgálati, intézményesített, megállapíthattam, megnyilvánulások, megszégyenítőnek, társadalmainkban, hozzáférhessenek, antidemokratikus, egyenrangúsítást, rabszolgaságának, alkalmazottaknál, egyenrangúságnak, egzisztenciális, postahivatalban, megnyilvánulása, magyarországgal, szakszervezetek, globalizációhoz, nyersanyagokkal, kötelességemnek, eredménytelenül, hegemónizálandó, megcsonkítottan, paralizisakarás, megváltoztatási, magyarországról, tagadhatatlanul, globalizációban, szabadságharcai, egyenrangúsítás, hypovereinsbank, összefüggéseket, helyzet fokozódik, magyar gazdaságban, utolsó három, neoliberális társadalom, szociális polarizáció, munka nemesít“, munka szociális, közgazdaságtan szemszögéből, ősrégi társadalmi, belőle levezetett, természetből nyert, termelésre vonatkoztatva, társadaloméval egyeztetve, munka függőségi, munkához hozzáállni, közösségek tudatos, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata, Nagy Imre, Nemzetközi Valutaalap, Világkereskedelmi Szövetség, Európai Unió, Werner Schiffauer, Mindszenty József, Norbert Blüm, Popovits János, Felvidéki Polgár Info,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]